Omul fertőzés férgekkel

Szájából káposztaillat. Déry Tibor: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek – Regény – (1.)

szájából káposztaillat

Déry Tibor: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek — Regény — 1. Éjjel megint a híd alatt háltam, ott, ahol tegnap. Hideg volt.

  • Gyógyszer bendox férgekhez
  • Szóda féreg eltávolítása
  • Szájából káposztaillat Rab Gusztáv: MOCSÁRLÁZ - Regény - (3) A DURVALELKŰ ASSZONY
  • David Walliams: Gengszter nagyi

Úgy szájából káposztaillat felé megeredt az eső, már mondtam, ugye, hogy szél is fújt, a vasgerendák fütyültek, és talpamnál pattogott a víz, keveset aludtam megint.

Ott kezdődik a dolog, hogy nem tudom, mi lesz velem a télen. Az eső még hagyján, de ez a gondolat kínzott megint, ezért nem aludtam. Mert még egy olyan telet, mint a múltkorit, én nem bírok ki. Inkább… Hogy ősz lett, el nem szabadulok szájából káposztaillat a gondolattól, el nem szabadulok egy pillanatra. Vörös vasrudakat hajt ki körülöttem a földből, ketreccé hajlítja, rajta ül és élesen fütyül. Fáj a fejem. Észre sem vettem ma, hogy rendőr jön, de ő se vett észre.

szájából káposztaillat

Borús volt az ég, már mondtam, ugye, hogy szél fújt, és egy kis vontatógőzös sikított a folyó közepén. Figyeltem, meddig értek el hullámai, zöld lámpa himbált a tatján, egy másik lámpa is kigyulladt a túlsó parton, az utolsó villanyos búgott, aztán elaludtam. Tán két óráig. Arra ébredtem fel, hogy nedves a lábam, lecsúsztam a töltésen, s a víz hangtalanul lélegzik testem alatt. Visszamásztam, aztán már alig aludtam. Lassankint szájából káposztaillat, és káposztaszag szállt fel az uszályokból.

Nem tudom, hova teszem magam télire. Szakállammal, ha befűtenék, egy napra elég volna. Egy nap!

Déry Tibor: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek – Regény – (1.) | Nyugat | Kézikönyvtár

De hol? Sötétsárga drapériák meleget adnak, redősen omolnak, künn elszáll a jégmadár és zöldes fejét sebesen elhajlítja. Jó lenne!

Pénzem is kevés van, legfeljebb három aquáriumra elég. Tavaly gyakran voltam az aquáriumban, reggel kilenckor nyitották és délután hatkor zárták. Legmelegebb a krokodilusok üvegházában volt, mint egy gőzfürdő, és sokkal olcsóbb. Egyszer… de ezt majd máskor elmagyarázom. Tavaly szenvedtem. Öregszem, nem bírom a hideget.

Sárga, mocskos bérházban lakott, amelynek faláról vastag csíkokban csurgott a piszok.

A hajam még télen is hull, s csuklómon egyre vastagodnak az erek. Úristen, mi lesz télen! Hajnalban, úgy öt szájából káposztaillat felé lehetett, elindultam a híd alól.

Kicsit megmostam az arcom, a folyó már nagyon hideg! Tíz percig szaladtam, felmelegedtem, rendesen lesimítottam a ruhámat, a zsebkendővel a cipőt, még nem vagyok nagyon piszkos, még megjárja. Egyetlen előnye a korai felkelésnek, hogy az ideges gyomor ilyenkor nem kíván reggeli ennivalót.

A fejem fájt, de más fájás ez, mint az éjjeli, józanabb és csak testi fájdalom.

Éjjel láza van a fejnek, kivirágzik rőten és húsos szirmokat hajt koronának. Ha szél fúj, lebillenti a gondolatot, leesik a fejbőrre és szikrázó hímporával éget. Úristen, mennyi szenvedély gyűlik itt halomra! Ilyenkor az ember berohanna idegen házakba, rávetné magát az idegen ágyra, az ágyban fekvő emberre, és eszeveszetten csókolná halvány homlokodat.

Az is olyan, mint az enyém. A vásárcsarnokba értem, a húscsarnokba, ahol hideg van, de mégis melegebb, mint ott künn.

Egy pár csirke.

Tegnap is itt voltam, holnap is idejövök. A falak mellett, faketrecekbe zárva énekelnek a mészárosok, és a kupolából zöldes fény szitál a himbáló hústömbökre. Itt jó, mert a hús szaga meleg, csak a legyek kellemetlenek. Amott tojásokat látni, halat és baromfit, s az ember orra veres falatokat szippant.

Néha kimész, a folyóra nézel, és a párából iszol a vastag falatozás után. Hasad löttyedt, kezeid szőrösek: jóllakott ember vagy.

Mi lesz velem télen!

Omul diphyllobothriasis Bélféreg mitol lehet, Omul fertőzés férgekkel

A gond úgy megült, mint kánya a csirkét, nyugodt kedélyem egészen megzavarodott már az utóbbi hetekben. Gyakori sóhajtozáson kapom magamat rajta, s elbámészkodva, megnyúlt orral állok percekig a gázlámpák mellett. A pálinkamérések ajtajában álldogáltam így a télen órák hosszat: valahányszor kinyílt, meleg rétegek csapódtak rám, szakállamban a fagy engedett. Micsoda munka volt akkor az élet! Pillanatok ellesett melege: a kávéházak, amelyekben mintha valakit keresnék, átsétáltam, bankok folyosóján a padok, este nyolc után kapualjak, rendőrségi várótermek, s közben itt-ott, mint dárdára tűzött töviskoszorú, az aquárium fájdalmas hősége.

szájából káposztaillat

És ezer más! Minden éjszaka megfagytam. Még egy ilyen telet nem bírok el — ezt szájából káposztaillat, de hogy hogy segíteni rajta, nem is sejtettem.

Egy különös zálog.

Az elmúlt hetekben szinte másra sem gondoltam, kínlódtam, eszeltem, járás közben botladoztam és kábultan néztem az emberek arcába. Mikor az első őszi szél leszállt a hegyekről, s én rögtön, már első éjszaka — akkor még kertekben aludtam — meghűltem s köhögni kezdtem, vad kétségbeesés fogott el — azóta se hagyott alább, de állandósulva, megszoktam már kissé. Nyugodt vagyok, hogyne! A fejem is azóta fáj folyton, nappal józanul és hűvös szúrásokkal, éjjel forrón és részegen.