Nyakplatyhelminthes planaria. HARMADIK REND: Hármasbelűek (Tricladida) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
Tartalom
- Összesen laposféreg-faj ismert.
- A zoonózisos paraziták meghatározása
- Szalagféreg királyi küldetése
- A fegyveres féreg ideiglenes tulajdonosa
- Они пытаются тайна; но него, и Олвин почувствовал, побуждало его произнести.
- Mennyi enterobiasist végeznek a klinikán
Dippold Ádám Május én jelent meg, és az elmúlt néhány napban hatalmas riadalmat keltett az a tanulmányamely szerint invazív óriásférgek, planáriák szállták meg Franciaországot. Mint kiderült, a csúszómászók nem is mostanában érkeztek a kontinensre, hanem már évtizedek óta vendégeskednek az európai kertekben — és nem csak a fejüket vakaró gazdákat és kisgyerekeket riogatják, hanem, mivel javarészt földigilisztával táplálkoznak, veszélyesek is lehetnek a mezőgazdaságra.
Bipalium kewense A féregről készült fotók bejárták a francia entomológustársadalmat, mire eljutottak a tanilmány szerzőjéhez, Jean-Lou Justine-hez, a francia Természettudományi Múzeum zoológusához, aki nem hitt a szemének: először azt hitte, hogy valaki szórakozik vele, hiszen ilyen állat nem élhet az országban.
Mint kiderült, él. A nagyközönség és a kutatók mindeddig azért nem értesültek az óriásféregről, mert a kertészeknek fogalmuk sem volt róla, mit túrtak ki a földből.
Miután Justine és társai megkapták az első fényképeket, felkérték a gazdákat és kertészeket, hogy küldjenek nekik fotókat a férgekről, ezek alapján pedig kiderítették: nem is egyetlen fajról van szó, hanem legalább ötféle óriásféreg él Franciaországban anélkül, hogy a kutatók tudtak volna róluk.
Nyüzsögnek a férgek Európában A Bipalium nemzetséghez tartozó férgek Ázsiából származnak, de valószínűhogy a Bipalium kewense, a Diversibipalium multilineatum, a Bipalium vagum és két további, eddig ismeretlen faj már évtizedek óta járja a francia kerteket.
Ezek a ragadozó férgek akár negyven centiméteresre is megnőnek, de akad olyan fajtájuk, amely az egyméteres hosszt is elérheti, és bár vannak olyan rokonaik, amelyek őshonosak Európában, a nagyobb termetű fajok mindeddig ismeretlenek voltak a kontinensen. A veszély nem csak Franciaországot fenyegeti: a Man-szigeten is legalább tíz invazív, földi és vízi planáriára figyelmeztetnek, ezek pedig kárt tehetnek az őshonos állományban, illetve levadászhatják a talaj számára hasznos földigilisztákat is.
Nemcsak ragadozó, de még kannibál is A férgek jellemzően cserepes növényekkel, palántákkal terjednek az élőhelyek között - Leigh Winsor ausztrál entomológus már a nyolcvanas években kozmopolitaként írta le a Bipalium kewense fajt. Ez az eredetileg Ázsiából származó laposféreg mostanra a világ legalább ötven országában elterjedt, bár Winsor ban megjelent tanulmánya még csak 45 országot említ.
A féreg ugyanúgy jelen van Ázsiában, mint Olaszországban, vagy, mint a legutóbbi példa mutatja, Franciaországban, de Szlovákiában is találkoztak már vele.
Évről évre újabb helyeken észlelik a jelenlétét: általában a meleg, nedves helyeket kedveli.
Néhány észlelést melegházakból jelentettek, és a faj épp a Kew Gardensről, a brit királyi botanikus kertről kapta a nevét, ugyanis nyakplatyhelminthes planaria azonosították először, még ban. Planáriák egyébként Magyarországon is előfordulnak, nyakplatyhelminthes planaria őshonosak, de itteni példányaik legfeljebb egy-két centiméter hosszúak, úgyhogy sehol nincsenek a B.
Látták: Átírás 1 3.
Elterjedt faj nálunk többek között a tejfehér planária Dendrocoelum lacteumami a legtöbb tavunkban megtalálható, az Alföld mocsaraiban pedig seregszemű planáriák Polycelis tenuis élnek.
Tejfehér planária, a magyar tavak kedves lakója A Bipalium kewense földigilisztával táplálkozik, de nem szívja ki az áldozat testnedveit, hanem falatról falatra emészti meg, és ha módjában áll, öt-hét óránként szed új áldozatot.
Bár a féreg az eddigiekben Európában nem okozott környezeti károkat, képes egész gilisztapopulációk elusztítására is — de ha úgy hozza a szükség, akár két nyakplatyhelminthes planaria is kibír táplálkozás nélkül. A laposférgeknek nem nagyon van természetes ellenségük, ugyanakkor a testüket borító nyálka gyakran mérgező — ez más fajok számára visszatetsző lehet, de a B.
Teljes szövegű keresés HARMADIK REND: Hármasbelűek Tricladida Az örvényférgekre vonatkozó tudásunk túlnyomórésze ezeknek az állatoknak a vizsgálatán alapszik, mivel ezek az előbb letárgyalt két csoportbelieknél jóval nagyobbak, így könnyebben gyűjthetők s szabad szemmel könnyen megfigyelhetők. Nevüket, mint fönnebb megjegyeztük, onnan kapták, mert emésztőbelük három főágra oszlik.
A szárazföldi planáriákat általában a szaporítószerveik alapján határozzák meg, de sokszor csak a külső jellegzetességeiket sikerül leírni — igaz, amikor a féreg feje levél vagy nyílhegy alakú, az azonosításuk kép alapján is könnyebben megy. Kawakatsu és társai ben jobb híján a Diversibipalium génuszba sorolták az azonosítatlan planáriákat, ami azonban nem jelenti azt, hogy ezeknek a laposférgeknek túl sok közük lenne egymáshoz — ha csak az nem, hogy nem tudunk semmit a belső szerveikről.
A törzs és az endozoikus fajok ismertetésétől itt eltekintünk. A szabadonélő laposférgek szabad szemmel látható képviselői közül mutatunk be jellemző és gyakori hazai fajokat. Osztály: Turbellaria — Örvényférgek Csillós epidermiszük van, a Catenulida rend kivételével a hámban nyálkapálcák rhabdit helyezkednek el amelyek kilövellhető tartalma nyálkaréteget képez, amely védekezésre és zsákmányszerzésre szolgálhat.
Oszd meg.