A férgek neve a csigaban
Tartalom
Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel.
Zombicsigák – A féreg átveszi az irányítást az agyuk felett
Először is ismerkedjünk meg a férgek általános jellemzőivel: Az állatok közös jellemzője, hogy kétoldali szimmetriájúak, végtagjuk, lábuk nem alakult ki, testük lágy és általában sokkal hosszabb, mint amilyen széles. Ez a testalak lehetővé tette, hogy eredményesen alkalmazkodjanak a vizekben tengerek, édesvizek az iszapos vagy homokos aljzaton való mozgáshoz.
Jól alkalmazkodhattak a szárazföldi — elsősorban a nedves talaj biztosította — körülményekhez. Az életmódjuk nagyon változatos. Ragadozók, szaprofiták, külső és belső élősködők, sőt a moszatokkal szimbiózisban élők is megtalálhatók közöttük.
BIO-LOGIA: Parazita férgek
Testfelépítésük közös jellemzője az egyrétegű hám kültakaró , melyen életmódtól függően vékonyabb vagy vastagabb belső élősködőknél speciális szerkezetű kutikula lehet. Jellegzetes mozgásukat, a féregmozgást a bőrizomtömlő hozza létre. A táplálkozásukra a háromszakaszos bélcsatorna a jellemző a laposférgeknél csak kétszakaszos vagy elcsökevényesedik.
Zombicsigákat figyeltek meg Kaliforniában [origo]MTI
Az emésztésük a fejlettségtől függően vagy sejten belüli és kívüli, vagy csak sejten kívüli, az emésztőenzimeket a tápcsatorna falának mirigysejtjei termelik. A gázcseréjük többnyire a testfelületen át , diffúzióval történik.
Az anyagszállításuk nagyon változatos: az anyagok sejtről sejtre történő átadásától a nyílt keringési rendszeren keresztül a zárt vérkeringésig minden változat megtalálható. A bomlástermékeket vesécske típusú kiválasztószerveikkel a testüregből, a testfolyadékból távolítják el. Testük működését az egyes törzsekben különbözőképpen megjelenő, a hasi oldalon kialakult dúcidegrendszer szabályozza.
A szaporodásuk ivarosan, ivarsejtekkel történik. Hímnős és váltivarú képviselőik egyaránt előfordulnak. Jó regenerálódóképességüket kihasználva ivartalan módon kettéosztódással is szaporodhatnak. Az egyedfejlődésük is nagyon változatos.
A közvetlen fejlődés mellett — különösen a belső paraziták esetén — jellemző a több köztes gazdán keresztüli közvetett, átalakulásos fejlődés. Jelentőségüket mutatja, hogy hatalmas tömegben a férgek neve a csigaban elszaporodni, ami az ember számára előnyös, de hátrányos is lehet. Számotokra már ismert, hogy az élősködő vagy parazita régiesen: élősdi egy másik faja gazdafaj egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik.
Az ember leggyakoribb parazitái a parazita férgek - helmintek. Ezen fertőzések népi elnevezése a gilisztásság. A parazita férgek közel faja képes megtelepedni az ember szervezetében. A legtöbbjük a Laposférgek törzséhez vagy a Fonálférgek vagy Hengeresférgek törzséhez tartozik.
Laposférgek törzse.
A csigaparazita fonálférgek jeles képviselője hazánkban a Phasmarhabditis hermaphrodita faj.
A laposférgek nevüket testük háti—hasi lapítottságáról kapták. Jellegzetes szerveik alakultak ki. Testüregük nincs, parazita kezelés lenmaggal közötti teret kötőszövet tölti ki.
Kétszakaszos, egynyílású bélrendszerük szájnyílása a hasi oldal közepén található, és a garatban folytatódik. A második szakasz dúsan elágazva — a bélüregben részben megemésztve — a sejtekig szállítja a tápanyagokat.
Az emésztés a bélfal sejtjeiben fejeződik be, a csillagoknak szaga van a bélrendszer a test többi sejtjének adja át a hasznosítható molekulákat.
Ebben a törzsben is a testfelületen át, külön légzőszerv nélkül zajlik a gázcsere.
Kiválasztásuk elővesécskével lángzósejtek, lásd a szervrendszereknél történik. Dúcidegrendszerük központja páros agydúcból és két hosszanti idegkötegből áll.
Ezekből indul ki a környéki idegrendszer hálózata. Általában hímnős állatok, többnyire belső megtermékenyítéssel. A laposférgek legősibb formáit az örvényférgek osztályában találjuk. Ezek az állatok édesvízben és tengerekben, esetleg nedves talajon szabadon élnek. Nevüket a kültakarón található csillók csapkodásával létrejött örvényekről kapták. A ragadozó vagy szaprofita szabadon élő állatoknak az őseiből alakultak ki a leegyszerűsödött szervezetű laposférgek. A külső vagy belső élősködő mételyek, illetve a belső élősködéshez teljesen alkalmazkodott galandférgek.
A mételyek szájnyílásuk elhelyezkedésével és a szívógaratjukkal alkalmazkodtak az élősködéshez. A szájnyílásuk a test feji végén található, és az anyagok elszívását, a gazdaélőlényre való rátapadást segíti. Garatjuk izmos fala biztosítja a szívóerőt. Az ábra a májmétely félépítését és életciklusát mutatja be. Zöld színnel jelölik a zárt emésztőrendszert, aminek csak szájnyílása és szívógaratja van.
A enterobiosis fertőzés csatornácskák szövevénye az ivari vezetékek, amikből vannak női és hím is, azaz hermafroditák.
Ahhoz, hogy tovább haladjunk tisztázni kell pár fogalmat: Végső gazda - amelyben a parazita ivarosan szaporodik Köztes gazda - amelyben az élősködő fejlődik és ivartalanul szaporodik Az ivarérett ivarsejteket létrehozó májmétely a szarvasmarha májában telepszik meg ritkán emberben is - végső gazda.
- Parazita a fejben tünetek
- Galamb féreg
- Twitter Messenger Ráadásul a szemekbe tolul fel.
- Szarvasmarha szalagféreg élőhely- adaptáció
Az ivarsejtek egyesülése után pete jön létre. A pete a széklettel együtt a szabadba kerül.
Zombicsigákat figyeltek meg Kaliforniában
A következő fejlődési állomás csak akkor következik be, ha édesvízbe sodródik. Itt a petéből kikelő lárva befurakodik egyes csigák testébe. A csiga testében a lárva több fejlődési állomáson megy át, és végül olyan lárvává alakul, amelyiknek farkocskája van és képes a férgek neve a csigaban. Ekkor kibújik a csigából.
A Wikimédia Commons tartalmaz Májmétely témájú kategóriát. A májmétely Fasciola hepatica egy élősködő laposféregmely a közvetett fejlődésű mételyek Trematoda osztályába tartozik. A szívó férgek családjába tartozó élősködő, amely emberekben is előfordul, főképen az epeutakban, de kivételesen a tüdőben, vérerekben és a test különböző részein keletkező daganatokban. Hossza 25—32 mm. Ritkább az előfordulása a negyed ekkora fajnak, valamint az amerikainak mely kétszer ekkora.
Keres egy vízi növényt, hozzátapad és burokkal vonja be magát. Várakozik a végső gazdára. A szarvasmarha, amikor a víz közelében elfogyasztja a növény a rátapadt lárvával, az a belekben előbújik, befurakodik a májba és ivaréretté fejlődik. Mikor fertőződhet meg az ember májmétellyel? Ha olyan mosatlan zöldséget, gyümölcsöt eszik, amelyik szabad vizek közelében nő, esetleg olyan rossz szokása van, hogy szeret fűszálat rágcsálni.
Májmétely – Wikipédia
Figyeljük meg a macskamétely életciklusát! Ezen parazita végző gazdája lehet sertés, kutya, macska, de az ember is.
A májban és az epeutakban telepszik meg. A végső gazda fenti állatok szervezetében ivaros szaporodás megy végbe, és pete alakul ki. A pete a további fejlődéshez édesvízbe kell kerüljön. Itt lárvák kelnek ki belőlük és befurakodnak egyes csigák testébe. Másik köztes gazdát keres, ami egy hal. Speciális oldóenzimei "nyála" segítségével átfúrja magát a hal testén és burkot növeszt maga köré. Így várja, hogy a végső gazda szervezetébe jusson.
Hogyan fertőződhetünk meg vele? Ha nem megfelelően átsült átfőtt halat fogyasztunk, a szervezetünkbe került lárvák ivaréretté fejlődnek és szaporodnak. A galandférgek teste leginkább egy hosszú szalagra emlékeztet.
Zombicsigákat figyeltek meg Kaliforniában
Közelebbről megvizsgálva láthatóvá válik, hogy a szalag kis szelvényekből áll össze hosszú lánccá. A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége. A "fej" egyben rögzítőszerv is, benne található az idegrendszer központja, rajta a szívógödrök, a horogkoszorú és tüskék. A test ízeinek száma akár több ezer is lehet.
Az egyes ízek működése meglehetősen önálló, a többi ízétől független működésű. Egy kifejlett galandféreg tehát a nyak által ivartalan bimbózással létrehozott egyedek összekapcsolódott füzérének is tekinthető. A többi szelvényben csak ivarszerveket és petéket találunk. A galandférgek olyannyira alkalmazkodtak a más élőlény szervezetében való létezéshez, hogy még emésztőszerveik is visszafejlődtek és eltűntek.
